A dielektromos szilárdság egy anyag, mint szigetelő anyag elektromos szilárdságának mérésére utal. Ez az egységnyi vastagságra eső maximális feszültség, amikor a minta kilyukad, volt egységnyi vastagságban kifejezve. Minél nagyobb az anyag dielektromos szilárdsága, annál jobb az anyag minősége szigetelőként.
A dielektromos szilárdság egy anyag azon képességének mértéke, hogy ellenáll-e a nagyfeszültségnek anélkül, hogy elektromos meghibásodást okozna. Helyezze a mintát az elektródák közé, és emelje fel az alkalmazott feszültséget egy sor sorozaton keresztül, amíg az elektromos meghibásodás meg nem történik. Az eredmény kv/mm mértékegységben van megadva, de ez nem jelenti azt, hogy ennek semmi köze a minta vastagságához. Ezért mindaddig, amíg a különböző anyagok adatait a minta azonos vastagságának feltételével nyerjük, addig összehasonlítható.
A dielektromos állandót arra használják, hogy mérjék a szigetelő teljesítményét az elektromos energia tárolásában. Ez a szigetelőanyagot közegként használó két fémlemez és a levegőt közegként vagy vákuumot használó lemez közötti kapacitás aránya. A dielektromos állandó a dielektrikum polarizációs fokát, azaz töltésmegkötő képességét jelenti. Minél nagyobb a dielektromos állandó, annál erősebb a töltések megkötésének képessége. A kondenzátor két lemeze közé feltöltött közeg hatással van a kondenzátor kapacitására, de ugyanaz a dielektrikum ugyanazt a hatást fejti ki, különböző közegekkel és különböző dielektromos állandókkal.