A folyadékkromatográf öt fő rendszere a következő:
1. Befecskendező rendszer
Általában membrános injekciós mintavevőt vagy nagynyomású injekciós helyiséget használnak az injekciós művelet befejezéséhez, és az injekció térfogata állandó.
Ez előnyös az analitikai minták reprodukálhatóságának javításához.
2. Infúziós rendszer
A rendszer három részből áll: egy nagynyomású szivattyúból, egy mozgófázisú tartályból és egy gradiensből. A nagynyomású szivattyú általános nyomása 1,47-4,4X107Pa, az áramlási sebesség állítható és stabil. Amikor a nagynyomású mozgófázis áthalad a kromatográfiás oszlopon, csökkentheti a minta diffúziós hatását az oszlopban, és felgyorsíthatja mozgási sebességét az oszlopban. Ez előnyös a felbontás javításához, a minta visszanyeréséhez és a minta biológiai aktivitásának fenntartásához. A mobil fázis tárolási hibái és gradiensei megváltoztathatják a mozgó fázist az állófázis és a minta tulajdonságainak megfelelően, beleértve az eluens polaritásának, ionerősségének, pH-értékének megváltoztatását vagy más módszerekre való átállást.
3. Elválasztó rendszer
A rendszer kromatográfiás oszlopokat, csatlakozó csöveket és termosztátokat tartalmaz.
A kromatográfiás oszlop hossza általában 10-50 cm (ha kettőre van szükség kombinálva, a kettő közé összekötő csövet lehet hozzáadni), belső átmérője 2-5 mm. Kiváló minőségű rozsdamentes acélból, vastag falú üvegcsőből, titánötvözetből és egyéb anyagokból készül. Az oszlop 5-10 μ átmérőjű, egy m részecskeméretű fix fázis (mátrixból és rögzített folyadékból áll), amelyben a mátrix nagy mechanikai szilárdságú gyantából vagy szilikagélből áll, mindkettő a tehetetlenség (például a szilikát gének alapvető eltávolítása a szilikagél felületéről), a porozitás és a nagy fajlagos felület jellemzőivel rendelkezik, emellett felülete mechanikus bevonattal van ellátva (hasonlóan a gázkromatográfiás állófázisok előállításához) vagy különféle génekkel (például foszfát-, kvaterner amin-, hidroxi-metil-, fenil-, amino- vagy alkilcsoportok különböző hosszúságú szénláncokkal) vagy ligandumokkal kémiailag kapcsolva.
Ezért az ilyen típusú, eltérő rögzített relatív szerkezetű anyagok jó szelektivitással rendelkeznek. Például borsó lektint (PSA) a porózus szilikagél felületére kapcsolva glikoproteint izolálhatunk fibroblasztokból. Ezenkívül az állófázisú plazmid kicsi, és az oszlopágyon könnyű egyenletes és sűrű állapotot elérni, ami nagymértékben csökkentheti az örvényáram diffúziós hatását. A mátrix kis részecskemérettel és sekély mikropórusokkal rendelkezik, és a minta mikropórusos területen rövid tömegtranszferrel rendelkezik. Ezek előnyösek a sávszélesség csökkentése és a felbontás javítása szempontjából. Az oszlop hatékonyságelméleti elemzése szerint minél kisebb a mátrix részecskemérete, annál nagyobb a tálca N elméleti száma.
4. Érzékelő rendszer
A folyadékkromatográfiában három általánosan használt detektor létezik: UV detektor, differenciál törésmutató detektor és fluoreszcencia detektor.
UV detektor
Ez a detektor alkalmas ultraibolya (vagy látható fény) fényelnyelési teljesítményű minták kimutatására.
Jellemzői: széleskörű felhasználási terület (például fehérjék, nukleinsavak, aminosavak, nukleotidok, peptidek, hormonok stb. használhatók); Nagy érzékenység (észlelési határ 10-10g/mL); Széles lineáris tartomány; Nem érzékeny a hőmérséklet és az áramlási sebesség változásaira; Képes a gradiens oldattal eluált minták kimutatására.
5. Adatfeldolgozó rendszer
Ez a rendszer képes gyűjteni, tárolni, megjeleníteni, kinyomtatni és feldolgozni a vizsgálati adatokat, lehetővé téve a minták megfelelő elkülönítését, előkészítését vagy azonosítását.
Összefoglalva, a folyadékkromatográf egy mintavevő rendszerből, egy infúziós rendszerből, egy elválasztó rendszerből, egy detektáló rendszerből és egy adatfeldolgozó rendszerből áll. Ezeknek a rendszereknek a kombinációja megbízhatóbbá és stabilabbá teszi a kísérletet.