A határfelületi feszültség mérését általában határfelületi feszültségmérővel végzik, amely egy olyan műszer, amely fizikai módszerekkel vizsgálja a folyadékok felületi határfelületét és a folyadékok közötti határfelületi feszültséget. A különböző vizsgálati elvek szerint két típusra osztható: platinalemezes módszerre és platinagyűrűs módszerre.
A platinalemezes módszer egy folyadék határfelületi (vagy felületi) feszültségének egyensúlyi értékét méri, míg a platinagyűrűs módszer a folyadék határfelületi (vagy felületi) feszültségének erőértékét.
A platinalemezes módszer a következő előnyökkel rendelkezik a platinagyűrűs módszerhez képest a mérés során:
1. A platinalemez módszerrel mérhető a folyadék határfelületi (vagy felületi) feszültségének időbeli változása: A platinalemezes módszerrel mérhető a mért folyadékkal való állandó érintkezés. Amíg a folyadék határfelületi (felületi) feszültsége változik, addig a tesztérték változik. Adatfeldolgozó szoftver használata esetén az interfész (felületi) feszültség időbeli változási görbéje is megfigyelhető.
2. Nagy vizsgálati pontosság: A platinalemezek nem deformálódnak könnyen, és a platinagyűrűk túlságosan hajlamosak a deformációra. A gyűrű egyenetlensége és egyenetlensége befolyásolhatja a felületi (felületi) feszültségvizsgálat pontosságát.
3. Közepes és nagy viszkozitású folyadékok felületi feszültségének mérése kényelmes: A platinagyűrűs módszerrel végzett vizsgálatnál a platinagyűrűt felfelé kell emelni, és ebben a folyamatban a felületi feszültség hatásán túl viszkózus hatás is.
4. Könnyen használható: A platinalemez vizsgálati értéke a felületi feszültség értéke, amely nem igényel átalakítást; A platinagyűrűt erős értékekre tesztelték, és átalakítást igényel. A platinalemezek könnyen tisztíthatók és nem deformálódnak könnyen.
